Utazás a delfinek világába 1.fejezet

1. Az utazás

Sziasztok! Én Viki vagyok, 14 éves tini, aki imádja a tengert, a delfineket. Egyik nap elterveztem, hogy felfedezőkörútra indulok, hogy sokkal többet megtudjak a delfinek élőhelyéről, szaporodásáról, mint amennyit most tudok.
- Jó reggelt! – köszöntem édesanyámnak reggel 9 órakor.
- Jó reggelt kicsim! – köszönt mosolyogva.
- Mindjárt kész a reggeli. – mondta.
- Rendben, csak előtte átöltözöm, mert mégsem pizsiben szeretnék reggelizni. – mondtam vicces hangulatban.
Amikor elkezdtünk reggelizni, anyunak elmondtam az ötletemet, amin napok óta gondolkozom:
- Figyu anyu!
- Mondjad Cicám!
- Mostanában nagyon foglalkoztat egy téma, ami miatt még este is alig bírtam elaludni. – mondtam
- Miről lenne szó? – kérdezte meglepődve.
- Nagyon szeretnék elmenni Görögországba, Korfu szigetére. – mondtam.
- Tessék? – kérdezte Anyukám.
- Miért akarsz te ilyen messzire menni?
- Hát mert többet meg szeretnék tudni a delfinekről, mivel nagyon imádom őket, és szeretnék velük úszni a tengerben, többet megtudni az életmódjukról, viselkedésükről, táplálkozásukról, na meg láttam videón milyen ügyesek a különböző mutatványaikkal. Igaz, hogy azok a delfinek be vannak idomítva, de lenyűgöz a látványuk.
Anyu nagyon csodálkozott, amikor felvetettem neki ezt az ötletet, de azért pont Korfu szigete jutott eszembe, mert Görögország nincs annyira messze. Csak az a baj, hogy repülővel kell menni, és eléggé félek a magasságtól.
- Hát eléggé érdekes dolgok foglalkoztatnak téged Vikica, mert rengeteg kérdés merült most egyszerre fel bennem. – mondta anyu.
- Mondjad a kérdéseket, és hátha tudok rá válaszolni. – feleltem.
- Hát például, honnan szerzel, ill. szerzünk annyi pénzt, hogy el tudnánk utazni Görögországba?- kérdezte anyu.
- Hát… El lehetne adni a kocsinkat, mert alig megyünk vásárolni, ide-oda.
Amikor ezt a választ mondtam, akkor eléggé meglepődött anyu, mert igazam van, és ezt persze ő is tudja, csak nem gondolta volna rólam, hogy ez az utazás ilyen fontos nekem, hogy még a szép kocsinkat is eladnám.
- Hát, ha neked nincs, rá nagyobb szükséged én benne vagyok, de csak azzal a feltétellel, hogy én is, és Évi is velünk jön.
Évi az unokatesója anyunak, és az én másodunokatesóm. Nagyon szeretjük őt, és rengeteget segített, amikor nagyon nehéz és baljós időszakban voltunk.
- Akkor eladom, és akkor el tudunk majd utazni Korfu-ra. – mondtam mosolyogva.
- Rendben, de a kocsit mennyiért tudjuk majd eladni? Elég lesz a pénz? – kérdezte anyu.
- Hát szerintem olyan 2-3 millió forintot érhet a kocsi. Elégnek kell lennie az utazásra. – feleltem.
- Úgy legyen.
- Anyu! – nyugi! Minden rendben lesz. – mondtam.
- Én nem vagyok ideges. – mondta mosolyogva.
- Oké.
Eljött a várva várt nap: 2010. Április. 4.- e. J
Ma megyünk Görögországba kb. 1 hétre. Alig bírtam aludni, az éjjel, annyira vártam a mai napot, tegnap folyton számolgattam az órákat, hogy hány óra múlva indulunk végre Korfu szigetére.
- Sziasztok! – köszöntem kicsit álmosan.
- Jó reggelt! – mondta anyu.
- Mikor indulunk? – kérdeztem izgatottan.
- Előbb még reggelizni is kéne, nem gondolod? – kérdezte
- Hát… Nem bírok magammal, szóval tőlem azonnal is indulhatunk. – mondtam viccesen
- De még össze sincs pakolva, és nem mehetünk oda olyan korán, mert csak délután 2-től foglalhatjuk el a szállodánkat. – mondta anyu
Először megreggeliztünk, és utána elkezdtünk bepakolni a bőröndbe. Rengeteg cuccot viszünk, de legalább csinosakat. J
Végre 1 óra múlva indulhattunk a repülőtér felé, csak még meg kellett várnunk természetesen Évit, aki mint mindig kicsit hajlamos a késésre.
15 perc múlva kopogtattak. Évi volt az.
- Csákány! – üdvözölt.
- Szió Évi-cica! – köszöntem nagy mosollyal.
- Végre hogy itt vagy, alig vártam már, hogy gyere, már azon gondolkodtam, hogy felmegyek, és szólok, hogy siess. ;)
- Nyugi Viki-cica. Semmi pánik, itt vagyok, és indulásra kész! – jelentette ki hangos felkiáltással.
- Örülünk neki! – mondta anyu!
- Mindenkinek mindene meg van? – kérdezte anyu.
- Persze! – menjünk már! – mondtam.
- Rendben.
Taxival elindultunk a repülőtérre.
- Hű… Ezt a napot is megértem, hogy repülőre ülhetek. – mondtam anyunak, és Évinek.
- Ki megy előre? – kérdezte Évi.
- Hát az, aki kérdezi. – mondta anyu!
- Akkor megyek is. – felelte.
Utána természetesen én szerettem volna menni, hiszen elsőnek is tök rossz menni, és utolsónak is, vagyis maradt a középső hely.
Amikor mindenki beszállt a repülőbe, akkor nem sokkal később jött a pilóta, aki a repülőt fogja vezetni.
- Csókolom! – köszöntem a vezetőnek.
- Szervusz! – mondta
- Mikor érünk Görögországba? – kérdeztem izgatottan.
- Hát attól függ, hogy hova fogtok utazni. – mondta.
- Korfu szigetére.
- Akkor Butapesttől Korfu szigetére 1 óra 30 perc alatt lehet eljutni. – mondta a pilóta.
- Rendben, köszönöm szépen. mondtam.
- Nincs mit, szívesen segítek bármikor az utasoknak, ha bármilyen kérdésük van. Ez is a munkám részéhez tartozik. – felelte mosolyogva.