1. Az új fiú
2010. május 5. Forróság volt. Soha ilyen meleg még nem volt itt, de a nap nem sütött csak délben és utána egy kicsit.
Noémihez mentem, ő már várt rám a kapuba.
(Mindig együtt megyünk)
-Szia!- mondta jókedven.
-Szia!- mondtam én is, és mosolygtam.
-Hogy vagy?- kérdezte.
-Jól. És te?
-Én is csak ne lenne ilyen meleg.
-Hát igen. Te tudod mikor volt utoljára ilyen meleg?- kérdeztem kíváncsian.
-Anyu azt mondta, hogy 18 éve lehetett utoljára ilyen meleg.- mondta és ezzel tisztáztuk ezt a kérdést.
A suli elött megállt .
-Azta!- mondta csodálkozva
-Mi az?- kérdeztem és felnéztem és akkormegláttam azt a négy, gyönyörű autót. Egy Volvo(szürke színű), egy BMW (piros színű, sport kocsi), egy Porsche (sárga színű) és egy Mercedes (fekete színű). Nekem színét tekintve is a Mercedes jött be. Imádtam a gyorsaságot és a Mercedes-t.
-Neked melyik tetszik?- kérdezte kíváncian Noémi.
-Aaa...- nem birtam válaszolni, de utána végre sikerült megtalálnom a hangomat- nekem a Mercedes tetszijk. Neked?
-Nekem az a piros BMW.
Elindultunk a suli kapuja felé, de a kapu elött Noémi megállt.
-A tanárok busza leragadt, de szó szerint és a suliba most buli van.- hadarta amilyen gyorsan csak tudta.
-Jó az nem baj.
Amikor beléptünk a zene elárasztotta a testünket.
-Sziasztok!- köszöntött minket boldogan Fanni.
-Szia!- mondta Noémi.
-Szia!- mondtam.
Nekem volt egy rossz tulajdonságom. Nem nézetm fel, ha valaki idegennel találkoztam, mert volt egy dolog amitől féltem.
-Ja és Misi bácsi rád hagyta, hogy felvedd az új fiút.
A távólból hallottam valakit aki nagyon ideges volt.
- Szerintetek úgy őszintén lesz itt valaki normális aki megcsinálja az iratokat?- kérdezte egy számomra ismeretlen női hang.
-Rosalie!- szólt rá egy férfi, a hangja nyugodt volt és mintha hallottam volna már.
-Nyugi Rose mindjrt itt lesz.- mondta egy másik nő, de a hangjában volt valami érdekes.
Elindultam a kis aula felé, de Fanni utánam szólt.
-Reb, itt a barátnőd.
-Ki?- kérdeztem.
-Jane.- mondta és az emlegetett személy egy pillanat allatt ott volt mellette.
-Szia!- üdvözöltem boldogan
Oda sietett hozzám.
-Hogy vagy?- kérdezet Jane.
-Jól. És te?
-Én is.
Miközben hozzám beszélt valahova a hátam mögé nézett. Elkezdtem keresni a kulcsot, de sehol se találtam. Amikor végre megtaláltam Noémi a másik aulból át kiltott.
-Rebecca!- rá néztem Jane-re a szeme a vörösből hirtelen feketévé vált.
Át rohantam a a másik aulába. Vekas és Kristóf összeverekedtek. Vekas orra vérzet,de állandóan felállt és rátámadt Kristófra. Közéjük futotam. Kristóf egy nagyot lendített az öklével és teljes erejével bele ütött a kezembe. Hangos reccsenés és mindenki azt kérdezgeti: ,,mi volt ez?". Vekasna adok egy zsebkendőt, Kristófot pedig a többiek vitték el. Vissza mentem az aulába a többiek miután lenyugodtak folytatták a bulizást. Ránéztem Jane-re a szemei még mindig feketék voltak.
-Jane, jól vagy? kérdeztem aggódva.
-Igen- mondta nyugodtan.
-Hol voltál?- kérdezte a hátam mögül egy női hang.
-Szívtam egy kis friss levegőt.- mondta egy fiú bársonyos hangon.
Nem tudtam megállni, hogy hátra ne forduljak. És akkor megláttam Őt. Nem akartam hinni a szememnek. Egy magas, fekete hajú fiú állt velem szembe. És reztem, hogy csak Ő lehet nekem az igazi. Én egy igazán érdekes ,,lény" vagyok: tulajdonképpen harmadolva vagyok: ember: eszem, iszom, alszok
vámpír: képességeim: gondolatolvasás, emlékezet kitörlés, a vér illatának elrejtése, gondolataim elrejtése, Jane képességének visszaverése, megtudom ütni az embereket, vámpírok, vérfarkasokat úgy, hogy az fájjon és a legjobb térutazás.
vérfarkas: gyors és erős vagyok s még egy vérfarkasos dolog a bevésődés ami miatt nem néztem fel olyankor, ha idegenekkel találkoztam és a vámpíroknak is csak egy igaz szerelmük van tehát: bevésődés+ vámpír szerelem= nincs választás.
-Te vagy az új fiú?- kérdeztem, de akkor már csak egy férfi állt a fiútól nem messze.
-Igen.- mondta a bársonyos hangján és elmosolyodott (biztos meghallotta a gondolataimat), de nagyon aranyos volt.
-Kire vársz, vártok?
-Valakire aki elintézi a papírokat.
Hoppá szóval rám.
-Akkor azt hiszem rám.- mondtam és elpirultem- akkor menjünk be.- mondtam és a jobb kezemmel elkezdtem keresni megnt a kulcsot vagyis csak akartam, mert a kezembe belenyilalt egy erős fájdalom. És ezt nem csak én vettem észre.
-Mi volt az a hatalmas reccsenés?- kérdezte és a mellette áló szőke hajú férfi aki olyan volt, mint egy modell kérdőn nézett rám.
-Hát, én azt hittem, hogy nem volt olyan hangos, de...- felemeltem a jobb csuklómat óvatosan és a msik kezemmel rá mutattam.
-Aszta- ámélkodott a fiú- nem fáj?
-Ki lehet bírni.- mondtam meggyőzően.
-Jane.
-Igen?
-Gyere.
-Jó.
,,Cullen az új fiú? Itt lesznek még bajok."- gondolta Jane.
-Cullen?
-Igen úgy hívnak.- mondta értetlenűl az új fiú.
-Héé megszegted az ígéreted.- mondta dühösen Jane.
-Bocsi csak ma kezdtem- mondtam és lenéztem.
,,Persze."- gondolta Jane.
-Tényleg. Esküszöm.- mondtam és a szívemre tettem a kezem.
-Vicces.- csúnyán néztem rá- Jó hiszek neked.
Hátra néztem és csak most vettem észre, hogy a fiú mellett álló szőka hajú férfi, hogy néz ki.
Szőke haja rendezett volt, kedvesen, de ugyanakkor értetlenül mosolygott. Egy fekete vékony pulcsi szerű ing volt rajat és farmer. Elállt a kélegzetem A fehér bőrét nem is mondtam még.
-Jól vagy?- kérdezte barátságosan.
-Igen.- csak... nem ilyennek képzeltem... hagjuk.- jelentettem ki.
A hangja olyan ismerős volt, mégsem tudtam honnan.
-Nem akarlak siettetni, de nekünk még haza is kell mennünk.- mondta.
-Forksba.- mondtam.
-Rebecca!- kiálltott rám Jane.
-Jól van na.
Aztán eszembe jutott, hogy elfelejtettem bemutatkozni. Elnézést kértem majd bemutatkoztam
-Rebecca Lillian...- de tovább nem mondtam direkt. Az új fiú kezet rázott velem, majd azt mondta:
-Örülök, hogy megismerhettelek Rebecca. Én Cristopher Cullen vagyok.- és mosolygott, olyan lélegzet elállítóan.
Utána a másiik férfi rázott kezet velem, de úgy, mint régebben a finom úri hölgyeknek szoktak.
-Dr. Carlisle Cullen vagyok, de kérlek szólíts Carlislenak.
-Rendben, Carlisle.- mondtam.- Menjünk be az irodába.
Előre engedett és bementünk az irodába: Jane, Cristopher, Carlisle, és én. Elkezdtem keresni a papírokat, de nem találtam sehol.
-Misi bácsi nem csinált balesetit, de a másik papírt nézd meg a te fiokódba.- mondta Jane.
-Megvan. Köszi Jane.- mondtam hálásan.
-Semmiség.
-Szerinted csináljak balesetit?
-Nekem is csináltál. Tényleg irogadhatok néhány dolgot az elmút két napra?
-Miért? Jah nem voltál. Persze, de én írom alá.
-Jó.
-Akkor töltsük ki az iratokat.
-Jó.- mondta egyszerre Cristopher és Carlisle.
- A tanuló neve?
-Cristopher Culle- mondta Cristopher.
-Született?
-1992. szeptember 24.
-Apja neve?
-Dr. Carlisle Cullen- mondta Carlisle.
-Született?
-Hát, akkor még nemigen jegyezték fel, de az 1640-es években. De ugye nem ezt akarod írni?
-Nem. Hanem arra gondoltam 1973. október 4. Jó?
-Igen. Persze.
-Anyja neve?
-Esme Anne Platt Evenson Cullen.- mondta Carlisle.
-Születet? 195 mrcius 21. Jó?
-Persze.
-És te mikor születtél?
-1993. július 10., de ez valós.
-Szóval 17 éves vagy.
-Igen.
-Rebecca! Múltkor még nem volt ennyi.- mondta meglepődve Jane és hirtelen k9ikapta a fiókot.
-Jah, hogy az. Történt egykét dolog azóta.- mondtam.
-Na, de ennyi minden?
-Olvass bele!
-Jó! Akkor az első, tönmegverekedési kéztörés...
-Ezt nem én írtam be.
-Sejtettem. És ezt? Nagyon-nagyon magas láz.
-Ezt sem.
-Hány fokos?- kédezte Carlisle.
-Mondhatom?- kérdezte tőlem Jane.
-Mond!- jelengtégtelenül mondtam.
-48°C- os láz.- mondta kiakadva Jane.
-Menni? 48°C-os?- kérdezte elképedve Cristopher.
Carlisle rám nézett.
,,Ez érdekes, ilyen magas láza csak a vérfarkasoknak szokott lenni."- gondolta Carlisle.
Cristopher is hallotta és hirtelen megszólalt:
-Lehet, hogy csak elromlott- miközben mondta rm nézett és bátorítóan mosolygot rám.
-Lehet.- mondta Carlisle és Cristopherre nézett.
Jane-nek is leesett, hogy mit mondott,
,,Bocsi, elfelejtettem"- miközben ezt gndolta rám mosolygott.
-Ne, Kristóf, ne csináld.- hallottam az ajtó elöttről Tina hangját.
És a következő pillanatba Kristóf betörte az ajtót és nekem támadt. A nyakamat megragadta és neki nyomott a falnak. A kezében észre vettem egy n,agy kést a következő pillanatba a kést az oldalamba szúrta, majd utána kitépte onnan.
-Ki innen!- ordítottam.- Jane, sajnálom, de te is menj ki kérlek. mondtam kicsit lágyabban, közben a sebemet fogtam.
-Ki bírom.Te is kibírod, és nem hagylak cserben.
-Nem vagyok, olyan erős nem tudom megvédeni a többieket.
-Hagy segítsek.- hirtelen mellettem termett Carlisle és óvatosan átkarolt.
-Hogy csinálod? Hogy...- eddig jutottam el és összeestem.
Carlisle felkapott és lefektetett a kanapéra.
-Jane van itt valahol elsősegély lda?- kérdezte Carlisle.
-Tessék, Rebecca táskáj, de minden cucc benne van.- mondta Jane.
-Köszönöm.
Carlisle összevart és két percen belül magamhoz tértem. A jobb csuklómat oda nyújtottam neki.
-Na nézzenek oda, csak nem azt akarod, hogy bekössem?- rám mosolygott.
-De.- visszamosolyogtam.
Bekötötte a kezemet.
-Köszönöm.
-Nincs mit ez a munkám.
,, Élem az életem"- gondoltam.
-Nem mondod?- kérdezte Cristopher.
-Tudtam.
-Mit?
-Hogy halgatózól.
-És most akkor mit csinlsz? Talán megütsz?
-Ezt nem kellett volna.- mondta Jane.
-Ugyan Jane, mi történhet?- kérdezte Carlisle.
Odamentem Cristopher elé és megpofoztam.
-Aú.-mondta- Carlisle nem azt mondtad, hogy...?
-Tényleg fájt?- kérdezte Carlisle.
-Nagyon?- kérdeztem.
-Igen mindkettőre a válasz.
-Bocsi én nem akartam erősen és sajnálom és bocsi.
-Semmi baj.
-Én még mindig nem érte, remélem egyszer elmondjátok, de nekem most menem kell.
-Szia!- köszöntem.
-Szia!- Jane köszönt el
-Szia!- Cristopher köszönt el.
-Sziasztok!
Hát az első fejezet a komikat várom.
